2026 májusa a mérések kezdete óta a második legmelegebb május volt világszinten. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy hivatalosan átléptük a párizsi 1,5 fokos küszöböt, de elég erős figyelmeztetés arra, mennyire túlfűtött állapotba került a rendszer. A szárazföldek mellett a tengerek is szokatlanul melegek voltak, ami a nyári hónapokra nézve sem sok jót ígér.

2026 májusa újra megmutatta, milyen irányba tart a klíma. A globális átlaghőmérséklet a mérések szerint a második legmagasabb volt az 1940 óta vezetett májusi adatsorban, és 1,42 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti, 1850 és 1900 közötti becsült átlagot. Ez a szám önmagában is súlyos, még akkor is, ha a nemzetközi klímacélokat nem egyetlen hónap alapján értékelik.

A lényeg valójában nem az, hogy egy hónap éppen milyen helyre kerül a toplistán. A gond inkább az, hogy a rekordközeli értékek egyre kevésbé számítanak kivételnek. Egy-egy ilyen hónap még nem dönt el mindent, de elég jól mutatja, hogy a háttérben zajló felmelegedés továbbra sem lassult le érzékelhetően.

Mit jelent a 1,42 fokos eltérés

Sokan automatikusan a párizsi klímaegyezményben szereplő 1,5 fokos határhoz mérik az ilyen adatokat. Fontos viszont, hogy ezt a küszöböt nem egyetlen hónap vagy egyetlen év alapján szokás értelmezni, hanem hosszabb távú átlagok szerint. Vagyis a mostani adat nem egy hivatalos átlépés, de ettől még nagyon komoly jelzés.

Ha hónapról hónapra ilyen magas értékek jelennek meg, az azt mutatja, hogy a globális klíma már eleve egy megemelkedett hőmérsékleti szinten működik. Ez pedig nemcsak a nyári melegek intenzitását növeli, hanem a csapadék, a légköri áramlások és a szélsőséges időjárási helyzetek alakulását is befolyásolhatja.

A tengerek is közel járnak a rekordhoz

A májusi adatok egyik legnyugtalanítóbb része, hogy a felmelegedés nem állt meg a szárazföldeknél. A 60. déli és a 60. északi szélesség között mért tengeri felszíni hőmérséklet 20,9 Celsius-fok volt, ami szintén a második legmagasabb májusi értéknek számít a mérésekben.

Ez azért különösen fontos, mert az óceánok és tengerek nem pusztán elszenvedői a melegedésnek. Hatalmas szerepük van a Föld hőháztartásában, a nedvesség szállításában és a légköri folyamatok alakításában. Ha a vízfelszín tartósan melegebb, az könnyen ráerősíthet bizonyos szélsőségekre, köztük a hőhullámokra és a hevesebb csapadékeseményekre is.

Az El Niño rátehet még egy lapáttal

A rekordközeli májusi melegben szerepe lehet a kialakuló El Niño jelenségnek is. Ez a természetes éghajlati ingadozás időről időre megemeli a globális átlaghőmérsékletet, és közben átrendezi a csapadékviszonyokat, valamint a légköri mintázatokat a világ több térségében.

Az El Niño önmagában nem magyaráz meg mindent, de egy amúgy is felmelegedett rendszerben különösen erős hatást fejthet ki. Olyan ez, mintha egy már túlforrósodott helyzetre még ráadnánk egy újabb lökést. Ettől válik igazán aggasztóvá a mostani helyzet, mert nem egy elszigetelt kilengésről van szó, hanem több tényező egyszerre húzza felfelé a hőmérsékletet.

Mi következhet ebből a nyárra

A májusi adatok alapján reális esély van arra, hogy a nyári hónapokban is újabb melegrekordok szülessenek. Persze egyetlen hónapból nem lehet pontos forgatókönyvet írni egész nyárra, de az alapállapot már most is elég feszült. Ha ehhez tartós magasnyomású helyzetek, szárazabb időszakok vagy újabb meleg tengeri hatások társulnak, akkor könnyen jöhetnek elhúzódó hőhullámok.

Ennek nemcsak kellemetlenségi oldala van. Az extrém meleg megterheli a szervezetet, növeli a kiszáradás kockázatát, rontja az alvásminőséget, és különösen nehéz helyzetbe hozza az időseket, a krónikus betegeket, a kisgyerekeket, valamint azokat, akik a szabadban dolgoznak. A városokban a felhevült burkolatok és épületek tovább fokozhatják az éjszakai hőterhelést is.

Az alkalmazkodás már nem elméleti kérdés

Az ilyen adatok mellett egyre kevésbé lehet úgy tenni, mintha az extrém nyári meleg valami ritka kivétel lenne. A felkészülés ma már nagyon is gyakorlati kérdés. Ide tartozik a lakások hűtésének átgondolása, a folyadékbevitel tudatos növelése, a napi rutin átszervezése és az is, hogy jobban odafigyelünk azokra, akik nehezebben viselik a hőséget.

A hőhullámokhoz való alkalmazkodás nem látványos, de annál fontosabb. Árnyékolás, szellőztetés a megfelelő időben, könnyebb étkezés, kevesebb déli terhelés, több pihenés. Ezek egyszerű dolgoknak tűnnek, mégis sokat számíthatnak, amikor napokon át nem akar enyhülni a meleg.

A mostani májusi adat tehát nem pusztán egy újabb klímahír. Inkább egy újabb figyelmeztetés arra, hogy a szélsőséges hőségre már most érdemes valós kockázatként tekinteni. A nyár lehet forró. Az pedig már nem mindegy, hogy felkészületlenül érkezik meg, vagy valamivel okosabban várjuk.

Másik nézőpont | Mögötte
A hőséghez való alkalmazkodást sokan még mindig kényelmi kérdésnek látják, pedig egyre inkább egészségügyi és társadalmi ügy. Nem csak az számít, ki mennyire bírja a meleget, hanem az is, kinek van esélye védekezni ellene.