A Föld faállományáról sokáig jóval kisebb számokat ismertünk, mint amit a részletesebb kutatások később kimutattak. Elsőre megnyugtatónak tűnhet, hogy több mint 3 billió fa áll a bolygón, de ez csak a kép egyik fele. A másik az, hogy az emberi civilizáció megjelenése óta ennek nagyjából a felét már elveszítettük, és a fogyás ma is tart.

Sokáig úgy beszéltünk a Föld fáiról, mintha nagyjából tudnánk, mennyi van belőlük. A korábbi becslések szerint körülbelül 400 milliárd fa állhatott a bolygón. Ez már önmagában is felfoghatatlan mennyiségnek tűnik, mégis kiderült, hogy a valóság ennél jóval összetettebb.

A probléma egyszerű. Egy erdő területét viszonylag jól lehet látni felülről, de attól, hogy két terület ugyanakkorának látszik a műholdképen, még egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannyi fát rejt. Számít, milyen éghajlatról van szó, milyen fafajok élnek ott, milyen sűrű az állomány, és milyen az adott élőhely szerkezete. Vagyis az erdő nem csak folt a térképen, hanem bonyolult élő rendszer.

Miért kellett újraszámolni a világ fáit?

Éppen ezért készült egy sokkal alaposabb felmérés, amely több százezer helyszíni mérést, műholdképeket, statisztikai modelleket és mesterséges intelligenciát is felhasznált. Az eredmény meglepő volt. A kutatók arra jutottak, hogy a Földön valamivel több mint 3 billió fa lehet.

Ez hatalmas különbség a korábbi becslésekhez képest. Nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra „hirtelen több fa lett”, hanem arról, hogy pontosabban kezdtük mérni azt, amit korábban túl durva módszerekkel próbáltunk megbecsülni. Ez fontos különbség. A tudományban sokszor nem a világ változik meg először, hanem a róla alkotott képünk.

A 3 billió körüli szám ráadásul nem egyenletesen oszlik el a bolygón. A legtöbb fa a trópusi és szubtrópusi erdőkben található, nagyjából 1,3 billió. A boreális, vagyis északi erdőkben körülbelül 740 milliárd fa áll, míg a mérsékelt öv erdeiben nagyjából 660 milliárd.

A nagy szám könnyen félrevezet

Első hallásra ez az egész kifejezetten biztatónak tűnhet. Több mint 3 billió fa. Mintha lenne miből gazdálkodni. Mintha a rendszer még mindig bőséges tartalékokkal működne. Csakhogy a puszta darabszám önmagában félrevezető.

Az egyik ok az időlépték. Az emberi civilizáció megjelenése óta a Föld faállományának nagyjából a felét elveszítettük. Ez azt jelenti, hogy valaha körülbelül kétszer ennyi fa lehetett a bolygón. Vagyis a mostani szám nem egy érintetlen világ állapotát mutatja, hanem egy hosszú leépülés utáni maradékot.

A másik ok az éves mérleg. Minden évben körülbelül 15 milliárd fát vágnak ki, miközben csak mintegy 5 milliárdot ültetnek újra. Lehet vitatkozni azon, hogy ezek a becslések idővel pontosodnak-e, de az irány világos. Több fát veszítünk, mint amennyit pótolni tudunk.

Ez a különbség azért súlyos, mert nem egy elvont grafikonról beszélünk. A fák a talaj, a vízháztartás, az élővilág és a helyi klíma működésének részei. Amikor egy erdő eltűnik, nem csak a fák száma csökken. Egy egész ökológiai szövet sérül meg.

Miért nem ugyanaz az erdő és a faültetés?

A faültetés fontos. Az erdőtelepítés fontos. Ezen kár lenne vitatkozni. Mégis van egy kényelmetlen része a történetnek, amit gyakran szeretünk leegyszerűsíteni.

Egy telepített erdő és egy eredeti, természetes erdő ökológiai szerepe nem ugyanaz. Ennek oka nem valami romantikus természetvédő túlzás, hanem az, hogy az erdő több, mint egymás mellé helyezett fák sora. Egy természetes erdőben különböző korú fák, változatos fajok, talajkapcsolatok, gombák, rovarok, madarak és más élőlények bonyolult rendszere működik együtt.

Ha egy letarolt területre új fákat ültetünk, azzal elindíthatunk egy helyreállítási folyamatot, de nem kapjuk vissza azonnal azt, ami ott korábban létezett. Egy ültetett erdő lehet hasznos, lehet értékes, lehet szükséges, de ökológiai minőségben sokszor nem éri el az eredeti erdő szintjét. A kettő közötti különbség nem esztétikai kérdés, hanem működésbeli.

Közérthetően fogalmazva: ha lebontunk egy régi városnegyedet, majd építünk a helyére új házakat, attól még nem ugyanaz a közeg jön létre. Lehet benne élet, lehet benne rend, de a története, a rétegzettsége és a kapcsolatrendszere egészen más lesz. Az erdőknél is valami hasonlóról van szó.

Miért számít ennyire a megőrzés?

Az erdővédelem jelentősége éppen itt válik világossá. Ha csak a kivágott mennyiséget próbáljuk pótolni új ültetésekkel, könnyen úgy tehetünk, mintha a veszteség teljesen visszafordítható lenne. Pedig sok esetben nem az, legalábbis nem emberi időléptékben.

Egy idős, összetett erdő eltűnése nem csak fadarabok elvesztése. Eltűnnek élőhelyek, átalakul a talaj, sérül a vízmegtartás, gyengül a biológiai sokféleség. És ezek a változások gyakran láncreakcióként működnek. Amit kivágunk néhány nap alatt, annak a teljes ökológiai helyreállása évtizedeket vagy még többet igényelhet.

Ezért félrevezető az a kényelmes gondolat, hogy majd egyszerűen ültetünk helyette másikat. Igen, ültetni kell. De közben meg kell őrizni azt is, ami még megvan. A kettő nem helyettesíti egymást.

A számok mögött valójában egy kapcsolat áll

A „mennyi fa van a Földön” kérdés elsőre adatnak hangzik, valójában viszont viszonyról szól. Arról, hogyan bánik az ember a saját életterének alapjaival. A több mint 3 billió fa önmagában lenyűgöző adat, de csak akkor értjük meg a jelentését, ha mellétesszük a veszteséget is.

Az emberiség egyszerre képes pontosabban felmérni a természetet és gyors ütemben csökkenteni annak állományát. Ebben van valami zavarba ejtő. Egyre többet tudunk arról, hogyan működik a rendszer, miközben gyakran ugyanúgy viselkedünk, mintha kimeríthetetlen lenne.

Pedig az erdők nem háttérdíszletei a bolygónak. A földi élet egyik alaprétegét adják. Ha ezt a kérdést komolyan vesszük, akkor a válasz nem csak annyi, hogy sok fa van a Földön. Hanem az, hogy még mindig sok van, de már messze nem annyi, mint lehetne, és évről évre kevesebb.

A valódi kérdés ezért talán nem is az, hány fát tudunk még megszámolni, hanem az, mennyit tudunk megőrizni abból a világból, amely nélkül mi magunk sem működünk sokáig ugyanígy.

Másik nézőpont | Mögötte
A nagy számok hajlamosak elaltatni a veszélyérzetet. Ha azt halljuk, hogy billiónyi fa létezik, könnyű azt hinni, hogy a rendszer rendben van. Közben lehet, hogy épp a bőség látszata takarja el a fogyás valódi tempóját.