Egy kínai fejlesztésű humanoid robot 9,32 másodperc alatt teljesítette a 100 métert, ami papíron már jobb idő, mint Usain Bolt legendás világcsúcsa. A látványos rekord mögött azonban még messze nincs hibátlan robotatléta. A mostani bemutatók egyszerre lenyűgözők, furcsák és néha egészen komikusak is.

A robotika fejlődéséről sokáig úgy beszéltünk, mint valami távoli jövőről. Most viszont ott tartunk, hogy egy humanoid robot már a sprintben is olyan számot fut, amely emberi szemmel egészen döbbenetes. A kínai Anor által fejlesztett Lightning nevű robot 9,32 másodperc alatt futotta le a 100 métert, és futás közben 52 kilométer per órás csúcssebességet is elért.

Ez az idő papíron gyorsabb, mint Usain Bolt 9,58 másodperces világcsúcsa, amely 2009 óta az emberi sport egyik ikonikus mércéje. Fontos azonban látni, hogy itt nem ugyanarról a teljesítményről beszélünk. Egy emberi világcsúcs mögött izommunka, állóképesség, reakcióidő, mentális terhelés és biológiai korlátok vannak. Egy robotnál pedig tervezés, energiaellátás, szoftveres vezérlés és mérnöki optimalizálás dolgozik ugyanazért az eredményért.

Rekord született, de a kép ennél jóval árnyaltabb

A kiemelkedő időeredmény a második World Humanoid Robot Games eseményén született, ahol több mint 2000 humanoid robot indult különféle versenyszámokban. Már önmagában ez is jól mutatja, milyen gyorsan nő ez a terület. Néhány éve még az is látványosnak számított, ha egy két lábon járó robot nem esett el néhány lépés után. Ma már futnak, rúgnak, egyensúlyoznak, és többféle mozgásmintát is képesek végrehajtani.

Csakhogy a fejlődés jelenlegi állapota nem steril laborvideók sorozata, hanem inkább egy furcsa átmenet. Az egyik pillanatban azt látni, hogy a technológia elképesztő tempóban közelít az emberi mozgás bizonyos formáihoz. A következő pillanatban pedig robotok botlanak meg, ütköznek neki akadályoknak, dőlnek el a célba érkezés után, vagy egyszerűen technikai hibák miatt felmondják a szolgálatot.

Ez az ellentmondás teszi az egész jelenséget ennyire érdekessé. A rekord valódi. A sebesség lenyűgöző. Közben a teljes rendszer még sokszor esetlen, sérülékeny és kiszámíthatatlan.

Miért különleges ez a 9,32 másodperc

A 100 méter mindig szimbolikus szám volt. Nemcsak a gyorsaságról szól, hanem arról is, hol vannak a test határai. Amikor egy gép ezen a távon elvileg túlszárnyalja a valaha volt leggyorsabb embert, az óhatatlanul többet jelent egy egyszerű technológiai hírnél.

A humanoid robotok fejlesztésének egyik legnehezebb része a mozgás. A futás különösen összetett feladat, mert nem elég hozzá erő és sebesség. Folyamatos egyensúlyozás kell, pontos talajérzékelés, stabil lépéssorozat és gyors korrekció. Egy rossz ütem, egy kis megingás vagy hibás reakció már elég ahhoz, hogy a robot elveszítse az egyensúlyát.

Ezért számít nagy eredménynek, hogy egy ilyen gép képes volt ilyen tempóban végigfutni a távot. Nem azért, mert ezzel máris leváltotta az emberi sportot, hanem mert megmutatja, hogy a mérnöki fejlesztések milyen szintre jutottak a mozgásvezérlés terén.

Amikor a robotverseny inkább cirkusz, mint olimpia

A robotjátékok többi száma alapján azért még nem kell attól tartani, hogy a következő olimpián humanoidok söprik le az embereket a pályáról. Több beszámoló szerint a versenyek egy része inkább szórakoztató káosznak hatott, mint kiforrott sportteljesítménynek. Egyes robotok nekicsapódtak a pálya szélének, mások összeütköztek, elestek, vagy egyszerűen szétestek a mozdulatsor végén. Akadtak olyan gépek is, amelyek technikai hiba miatt felgyulladtak.

A küzdősportok sem a precíz robotdominanciáról szóltak. A mozgások sokszor tétovának, pontatlannak vagy óvatosan ügyetlennek tűntek. A robotfoci pedig még messze van attól, hogy valódi taktikai sportélményt adjon. Inkább arra emlékeztet, amikor a technológia már tud valamit, de még nem tudja jól, finoman és megbízhatóan ismételni.

Mindez persze nem elvesz a fejlesztések értékéből, csak helyére teszi őket. A látvány néha mulatságos, de a háttérben nagyon komoly kutatás zajlik. Egy ügyetlen mozdulat mögött is összetett szenzorika, vezérlés, anyaghasználat és gépi koordináció áll.

Az ember és a gép összehasonlítása félrevezető is lehet

Természetes, hogy a legtöbben rögtön Usain Bolt nevéhez mérik ezt a rekordot. A cím is ezért erős. Mégis érdemes óvatosan bánni ezzel az összevetéssel. Egy humanoid robot nem fárad ugyanúgy, nem ugyanazok a sérüléskockázatai, és nem ugyanazok a teljesítményfeltételei, mint egy embernek. A két rendszer célja és működése alapvetően eltér.

Az viszont nagyon is releváns kérdés, hogy ha egy gép egy ennyire emberi képességben is versenyképes tud lenni, akkor mi jön ezután. Nemcsak a sportban, hanem az iparban, a mentésben, az egészségügyben vagy a veszélyes környezetben végzett munkában is hatalmas jelentősége lehet annak, ha a robotok gyorsan, stabilan és változatosan tudnak mozogni.

A valódi tét tehát valószínűleg nem az, hogy lefutják-e az embereket a pályán. Sokkal inkább az, hogy mennyire lesznek használhatók a valós élet kiszámíthatatlan helyzeteiben.

Félni kell tőlük, vagy inkább támogatni a fejlesztést

A robotokkal kapcsolatos közbeszéd rendszerint két véglet között mozog. Az egyik oldalon ott a lelkesedés, hogy elképesztő, mire képes már most a technológia. A másikon ott a nyugtalanító érzés, hogy minél ügyesebbek és önállóbbak lesznek ezek a gépek, annál kevésbé érezzük majd úgy, hogy teljesen kézben tartjuk őket.

Ebben az esetben mindkét reakció érthető. A mostani humanoid robotok sokszor még kifejezetten esetlenek, emiatt könnyű legyinteni rájuk. Ugyanakkor pontosan az látszik, hogy a fejlődés tempója figyelemre méltó. Ami ma furcsa látvány, az néhány év múlva ipari szabvánnyá válhat.

Éppen ezért valószínűleg nem az a jó kérdés, hogy támogatni kell-e a robotfejlesztést vagy megállítani. Sokkal fontosabb, hogy milyen irányba fejlesztjük tovább. Mire használjuk őket, milyen szabályok közé tesszük a működésüket, és mennyire marad emberi kontroll a döntő pontokon.

A Lightning 9,32 másodperces futása egyszerre technológiai mérföldkő és józanító pillanat. Igen, a gépek már olyan területekre lépnek be, amelyeket sokáig kizárólag emberinek gondoltunk. Közben pedig még bőven látszik rajtuk, hogy nem egy kész jövő érkezett meg, hanem egy nagyon gyorsan formálódó korszak első, néha látványosan billegő változata.

Másik nézőpont | Mögötte
Lehet, hogy nem az az igazán érdekes, amikor egy robot gyorsabb lesz nálunk. Hanem az, amikor már fel sem kapjuk rá a fejünket. Onnantól a kérdés nem a technológia ereje lesz, hanem az, mennyire szoktunk hozzá ahhoz, hogy az emberi kivételesség egyre kisebb területre szorul.