Vannak történetek, amelyekben a halál nem lezárás, hanem újabb kérdések kezdete. Az UFO-kutatók körül különösen sok ilyen eset akad, ahol a hivatalos magyarázat és a gyanús részletek látványosan nem férnek össze. Ebben az összeállításban tíz olyan halálesetet nézünk végig, amelyek máig táplálják a kételyeket.

Az UFO-kutatás történetében nemcsak különös és megmagyarázhatatlan észlelések szerepelnek, hanem olyan halálesetek is, amelyek körül azóta sem csillapodtak a találgatások. Egyesek szerint ezek egyszerű tragédiák voltak, mások viszont úgy látják, hogy túl sok a furcsa részlet ahhoz, hogy ennyivel el lehessen intézni őket. Az alábbi esetekben közös, hogy az érintettek valamilyen módon közel kerültek az idegen élet, a titkos katonai programok vagy a kormányzati eltitkolás kérdéséhez.

1. Ron Rummel és a gyanús öngyilkosság

Ron Rummel a légierő hírszerzésénél dolgozott, később pedig UFO-magazint adott ki, amelyben az idegenek földi jelenlétéről is írt. Halála előtt olyan információkról beszélt, amelyek szerint az emberiség akár „élelemforrás” is lehetne egy idegen faj számára. 1993 augusztusában holtan találták, a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett, de a helyszíni részletek sokaknak nem álltak össze.

A fegyveren nem voltak vérnyomok, a markolaton hiányoztak az ujjlenyomatok, és a búcsúlevél kézírása sem illett hozzá. Az ilyen apróságok önmagukban még nem bizonyítanak semmit, de együtt már elég erősen megkérdőjelezik a lezárt ügyet.

2. Ron Johnson és a hirtelen összeomlás

Ron Johnson a MUFON környezetében dolgozott, és 1994 júniusában egy találkozón lett rosszul, majd meghalt. A hivatalos diagnózis stroke volt, csakhogy a férfi fiatal volt, és nem sokkal korábban teljes orvosi vizsgálaton esett át, amely nem mutatott komoly problémát. Ez már önmagában is szokatlan.

A szemtanúk beszámolói még furcsábbá teszik az esetet. Johnson állítólag felsikoltott, elvörösödött, vérzett az orra, és többen inkább mérgezésre gyanakodtak, mint szélütésre. Az eltűnt üdítős doboz csak tovább növelte a gyanút.

3. John Murphy és a Kecksburgi incidens árnyéka

John Murphy nem klasszikus UFO-kutató volt, hanem rádióriporter, aki a Kecksburgi UFO-incidens idején a helyszínen járt. Interjúkat készített, fotókat is csinált, vagyis olyan bizonyítékokhoz jutott, amelyek sokat érhettek volna. Ezeket azonban később elkobozták tőle.

Néhány évvel később Murphy autóbalesetben meghalt, és hamar elterjedt a pletyka, hogy az eset nem volt véletlen. Az ilyen történeteknél mindig nehéz elválasztani a tényeket a legendáktól, de az biztos, hogy a bizonyítékok eltűnése és a későbbi halál együtt nagyon rossz ízt hagy maga után.

4. Tony Dodd és a figyelmeztetések

Tony Dodd brit ufológus volt, aki korábban rendőrségi nyomozóként dolgozott, ezért a kutatásai sokak szemében hitelesebbek voltak az átlagnál. Az 1980-as évektől haláláig eltérítéses eseteket és különös UFO-jelenségeket vizsgált. 2009-ben agydaganatban halt meg.

A gyanút az táplálta, hogy saját feljegyzései szerint több figyelmeztetést is kapott, és egy titokzatos amerikai ügynök is óvatosságra intette. Innen már csak egy lépés volt az a feltételezés, hogy a betegsége nem pusztán természetes folyamat eredménye volt. Bizonyítani ezt persze más kérdés.

5. John E. Mack és a tekintély ára

John E. Mack a Harvard professzoraként egészen más súlyt adott az UFO-kutatásnak, mint amit a téma általában kapott. Az idegenek általi elrablásokat komolyan vizsgálta, és ezzel sokak szemében átlépett egy láthatatlan határt. 2004-ben Londonban egy ittas sofőr gázolta halálra.

A barátai és követői közül többen nem hitték el, hogy egyszerű baleset történt. Az ő esetében nem a helyszín részletei, hanem a személye miatt maradtak fenn a kérdések: ha valaki ekkora intézményi tekintéllyel beszél az UFO-król, az sokaknak kényelmetlen lehet.

6. Ann Livingston és a feketeruhások története

Ann Livingston a MUFON tagja volt, és 1994-ben gyors lefolyású petefészekrákban halt meg. A halála körül azért alakult ki gyanakvás, mert korábban többször is UFO-észlelésekről számolt be, majd találkozott a híres-hírhedt Feketeruhás Férfiakkal. Az ilyen beszámolók mindig a határmezsgyén mozognak a valóság és a legenda között.

Az egyik esetben ezüstfehér fény jelent meg a lakásában, majd arctalan feketeruhás alakok jelentek meg nála. Később rosszul lett, és az orvosok rákot diagnosztizáltak. Hogy a kettő között van-e kapcsolat, azt senki sem tudta bizonyítani, de a történet túl különös ahhoz, hogy könnyen elfelejtsék.

7. Jim Keith és a túl sok egybeesés

Jim Keith kutató és író olyan témák felé fordult, amelyek eleve tele vannak gyanús szálakkal. Foglalkozott Danny Casolaro munkásságával, majd a The Octopus című könyvében arról írt, hogy egy árnyékcsoport világeseményeket irányíthat. Később egy UFO-konferencián leesett a színpadról, eltörte a sípcsontját, és műtétre szorult.

A beavatkozás sikeres volt, mégis röviddel utána meghalt, méghozzá tüdőben kialakult vérrög miatt. Egy ilyen láncolatnál az ember óhatatlanul felteszi a kérdést, hogy tényleg csak balszerencse volt-e, vagy valami sokkal sötétebb dolog.

8. James Forrestal és a titkok súlya

James Forrestal az Egyesült Államok első védelmi minisztere volt, és 1949-ben zuhant ki a Bethesda Haditengerészeti Kórház egyik felső emeletéről. A hivatalos magyarázat öngyilkosság, de a körülmények már akkor is sok vitát szültek. Később titkosított dokumentumok is napvilágot láttak, amelyek tovább bonyolították a képet.

A helyszíni részletek, az öv hossza, az ablak elhelyezkedése és a sértetlennek tűnő drótháló mind azt sugallták, hogy a hivatalos történet fizikailag is nehezen tartható. Az UFO-kutatók körében ráadásul Forrestal neve összefonódott a Majestic 12 legendájával, ami csak még több üzemanyagot adott az összeesküvés-elméleteknek.

9. Morris K. Jessup és a Philadelphia-kísérlet árnyéka

Morris K. Jessup az egyik korai amerikai UFO-kutató volt, és könyve megjelenése után különös levelezésbe keveredett egy Carl Allen nevű férfival. Allen azt állította, hogy részt vett a Philadelphia-kísérletben, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy az ember felkapja a fejét. Jessupot később a haditengerészet is faggatta, majd furcsa telefonhívások kezdődtek.

Nem sokkal később holtan találták az autójában, a rendőrség öngyilkosságot állapított meg. A történet azért maradt fenn, mert túl sok benne a klasszikus rejtélyes elem: titokzatos levelek, katonai érdeklődés, majd egy hirtelen és végzetes lezárás.

10. Phil Schneider és a nyílt beszéd ára

Phil Schneider az 1990-es években olyan előadásokat tartott, amelyekben földalatti létesítményekről, idegenekről és a dulcei bázison zajló harcról beszélt. Azt állította, hogy a kormány számára dolgozott, és olyan dolgokat látott, amelyeket nem lett volna szabad nyilvánosságra hozni. Sokan kinevették, mások viszont figyeltek rá.

1996 januárjában halt meg, a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett. A nyaka köré tekert drót és a halál körülményei azonban sokak szerint inkább idegenkezűségre utaltak. Schneider esete különösen erős példája annak, hogyan válik egy emberből egyszerre tanú, célpont és legenda.

Miért maradnak velünk ezek a történetek?

Az ilyen halálesetek azért ragadnak meg ennyire, mert nemcsak a halálról szólnak, hanem a tudás határáról is. Arról a pontról, ahol valaki túl sokat lát, túl sokat kérdez, vagy egyszerűen rossz időben van rossz helyen. A hivatalos magyarázat sokszor lezárja az ügyet, de a részletek nem mindig hajlandók együttműködni.

Lehet, hogy ezek között vannak valódi tragédiák, félreértések és utólag ráhúzott történetek is. Az viszont biztos, hogy az UFO-kutatás története nemcsak fényekből és furcsa jelekből áll, hanem olyan emberi sorsokból is, amelyek körül máig ott lebeg a kérdés: tényleg csak ennyi történt?